„Rettenetesen megváltozott minden”- Interjú Viktorin Tamás rádiós műsorvezetővel

Viktorin Tamás rádiós műsorvezető, podcaster, kétgyermekes apuka és nem utolsó sorban az autók szerelmese. A 2023. szeptember 27-én a JOBVERSE Állásbörze önálló programhelyszíneként megrendezésre kerülő Automorrow járműipari konferencia kapcsán készült interjúnk során faggattuk Visszapillantó című műsoráról, jövőbeni terveiről, a munka-magánélet egyensúlyról, és persze autókról is beszélgettük. Az iparág robbanásszerű változásaival kapcsolatban közös nevezőn voltunk, mégis nyitva hagytuk a kérdést, hiszen Tamás többek között erről is beszélget majd Vályi Istvánnal az Automorrow zárásaként. Olvass tovább, és tudd meg, mi lesz az eszmecsere tárgya az eseményen!

Kérlek, mesélj egy kicsit magadról! Mit érdemes tudni rólad, mivel foglalkozol jelenleg?

Viktorin Tamás vagyok, immáron hatodik éve egy vezető rádiónál főműsoridőben rádiós műsorvezető, amire rettenetesen büszke vagyok.

Mindig tudtad, hogy rádiós szeretnél lenni?

Gyerekként a Magyar Rádió Gyermekkórusában énekeltem, mindig is imádtam szerepelni. Bár eleinte énekes szerettem volna lenni, hamar rá kellett jönnöm, hogy a stílus, amelyet én képviselek és illik a hangomhoz is, egy viszonylag szűk mezsgye Magyarországon, így ez megmaradt hobbinak.

Mivel rengeteg dolog érdekelt, ezért nehéz volt egy irányt kiválasztani, a rádiózás felé viszont célirányosan indultam el. Nagyon szerencsésnek tartom magam, hogy ez összejött, hiszen így egy olyan dologgal is tudok foglalkozni, amit már gyerekkorom óta szeretek: az autókkal.

Ennek az a háttere, hogy a programigazgató felvetette, hogy mi lenne, ha indítanánk podcastet, és én rögtön rábólintottam. Először fix tagokkal indultunk, aztán portré jellegűvé alakult át a műsor, ahol többek között sportolók és versenyzők hátteréről is újdonságokat tudhatnak meg a hallgatók. Amit a leginkább szeretek benne, az az, hogy teljesen szabad kezet kapok: azt hívok be, akit szeretnék, és azt a témát dolgozom fel, ami éppen foglalkoztat.

Mi a helyzet az autók iránti rajongásoddal – már kiskorodban is a járművek szerelmese voltál?

Édesapám autószerelő volt, így az autók mindig részei voltak az életemnek, leginkább Matchboxok formájában. Érdekes, hogy lassan 2,5 éves lesz a kisfiam és magamat látom abban, ahogy lefekszik a földre és tologatja maga előtt a Matchboxot és nézi, ahogy a kereke gördül. Ettől én is indíttatást érzek, hogy melléfeküdjek és csatlakozzak hozzá. Gyerekkoromban én is ugyanezt csináltam, sőt, a szőnyegen gyakran szimuláltam a budapesti közlekedést. Az autós könyveimet pedig az első betűtől az utolsóig többször kiolvastam, de minimum egy héten háromszor.  

Később rengetget bújtam az autós szaklapokat, járattam az össze autós lapot, ami elérhető volt Magyarországon, majd az autós honlapokat böngésztem. Bár ez sem érdekelt annyira, hogy úgy döntsek, hogy autós szakújságíró legyek, mégis úgy hozta az élet, hogy van jelenleg egy ilyen jellegű Podcast műsorom – a Visszapillantó.

Mondhatjuk, hogy ez egy szerelem-projekt számodra?

Igen, ez abszolút így van! A rádióműsor-készítés is egyfajta kitárulkozás, ahol sok esetben meg kell nyílni az emberek felé ahhoz, hogy az valóban jó legyen. Ha azonban nyomás helyezkedik az emberre, akkor ez a szerelem rész hamar el tud veszni. Persze, vannak pillanatok, amikor azon gondolkodom, hogy hogyan tovább, kit érdemes behívni, tehát vannak vele feladatok, de nagyon szeretem ezt csinálni.

Ha össze kellene hasonlítanod a múlt járműiparát a jelenével, mit emelnél ki? Ki lehet jelenteni, hogy az egyik „jobb” volt a másiknál?

Rettenetesen megváltozott minden. Azt, hogy az egyik jobb a másiknál, szerintem nem lehet kijelenteni. Sok dologban fejlődött az autógyártás: az alapanyagok, az eszközök, a segédanyagok, a gondolkodás mind fenekestől felfordult. Ha csak megnézünk egy mostani töréstesztet, egyértelműen láthatjuk, hogy előtérbe került a biztonság, ami természetesen egy hatalmas pozitívum. Ami viszont elveszett, az a szenvedély, a báj, a lüktetés, ami benne volt a régi autókban. Ma már nem esik le az állunk, ha betérünk egy szalonba, és egyre távolabb kerül az ember az autótól, aminek mára már az a lényege, hogy A-ból B-be elvigyen és közben szórakoztasson. Ez egy szomorú tendencia, azonban érthető valahol, hiszen rengeteg dologban változik a világunk.

Az autózással kapcsolatos aktualitások a Visszapillantóban is sokszor felmerülnek. Mi alapján
határozod meg, hogy miről, vagy éppen kivel beszélgetsz egy adásban?

Maga a szektor, amely ezzel foglalkozik, egy viszonylag szűk piac itt Magyarországon, így nincsenek olyan hihetetlen nagy nevek. Azokat viszont, akik mégis húzó nevek és akiket valódi szakértőknek gondolok, behívom egy adott témáról szóló vagy egy portré jellegű beszélgetésre. Sokan ajánlanak vendégeket a kommentelők között is, ő lehetnek egyébként civilek, de a műsor szempontjából érdekes témákban jártasak. Érkezik hozzánk például egy egyetemi kutató, akivel a hidrogénhajtásokról fog értekezni. A műsorokban leginkább a saját érdeklődéseimet, kíváncsiságomat igyekszem kielégíteni, és ez szerencsére találkozik a közönség igényeivel is.

A műsor sok átalakuláson ment keresztül a kezdetek óta. Milyen jövőbeni terveid vannak vele?

Az elején kitűztük célként, hogy 50 adás legyen, de mindig jött egy újabb ötletünk, hogy kit lenne érdemes meghívni, miről lenne érdemes beszélni. A szakmából az egyik neves újságíró barátom mondta, hogy eszembe ne jusson abbahagyni, hiszen ez hiánypótló és hatalmas vállveregetés, hogy a szakmában is elismerően nyilatkoznak a műsorról. A Visszapillantó tehát robog tovább! 

A műsor sikere egyébként abban rejlik, hogy egy olyan portré jellegű műsor, amelyben olyan konkurens szereplők ülnek le beszélgetni akár egymás mellé, akár egymás után és teljesen baráti beszélgetéseket folytatnak. A másik, hogy igyekszem nem riporterként, hanem sokkal inkább barátként részt venni a beszélgetésben, hogy úgy érezze a hallgató, mintha egy asztalnál ülne velünk és ő is beleszólhatna a beszélgetésbe. Emellett pedig ezek kötetlen beszélgetések, ez a műsor bája, amit nagyon szeret a közönség.

Az egyik legnagyobb változás mégsem közvetlenül a Visszapillantót, sokkal inkább téged érint: kétgyermekes apuka lettél. Hogy érzed magad az „új szerepben”?

Annyira nem érzem újnak a szerepet, viszont igyekszem annyit foglalkozni a kisfiammal, hogy lehetőleg ne érezze, hogy már nem ő van egyedül a középpontban. Érdekes ezt lemenedzselni, hogy mindkét gyereknek meg tudd adni, amit csak lehet. Nyilván fárasztó tud lenni, de amellett a munka mellett, amit a feleségem beletesz, én nem is ásíthatok egyet jogosan. Maximálisan emelem a kalapom mind a feleségem, mind a nők előtt. Egészen eszeveszett számomra, hogy honnan tudnak ennyi energiát meríteni, és hogy bírják ezt az időszakot. A legnagyobb tisztelet jár nekik!

Fontos megemlíteni, hogy a férfiak számára sem elhanyagolható a munka-magánélet egyensúlya. Te oda tudsz figyelni erre, vagy jelenleg inkább „parkolópályán” van a téma?

Sajnos lassan világossá vált, hogy a mindennapi munkám és a különböző megkeresések, rendezvények az otthonlét rovására mennek, így volt egy pillanat, amikor úgy éreztem, hogy meg kell húznom egy határt. Most, amikor 4 órakor kihúzom a fülhallgatót a pultból és leteszem a mikrofon szivacsot, akkor tényleg végeztem arra a napra. Inkább bemegyek korábban dolgozni, amikor a gyerekek még alszanak, így délután csak velük tudok foglalkozni. Ilyenkor már nem keresek témákat sem, nem ülök a számítógépnél. Számomra egy hihetetlen kikapcsolódás, amikor a családommal lehetek, és ezért úgy gondolom, hogy ezt tudatosan kell tenni.

Az Automorrow járműipari konferenciát a Vályi Istvánnal folytatott beszélgetésetek zárja. Mesélnél a kettőtök kapcsolatáról?

Istvánt sokáig követtem a Totalcar-os korszakában, sőt, már azelőtt is, amikor még csak lelkes „törzskommentelő” volt a Belsőség blogon. Amikor elindítottam a Visszapillantót, természetes volt számomra, hogy még viszonylag az elején szeretném vendégül látni. Rögtön beleegyezett, és végtelenül szimpatikus volt. Ez is egyébként nagyon jó a Visszapillantóban, hogy azokról az emberekről, szerzőkről, akiket látunk, akiktől olvasunk nap mint nap az interneten, kiderül, hogy ugyanolyanok a civil életben, mint mi. Pistával jó kapcsolat alakult ki közöttünk, nagyon szimpatikus, hogy van egy egyénisége, mer a széllel szemben dolgozni és komplexen gondolkodik. 

Szigorúan spoiler-mentesen: miről folyik majd az eszmecsere az eseményen?

Leginkább az autógyártásról és annak a jövőjéről, ami egy igen nagy kérdés. Ezzel próbálunk egy kis muníciót adni a konferenciára látogatóknak, hogy az autóiparban milyen irányban érdemes elindulni és munka után nézni, ezenkívül azokhoz is szólunk, akik tanulni és elhelyezkedni szeretnének ebben a szakmában, hiszen sok potenciál van még benne. Igyekszünk majd komoly szakmai tanácsokat adni, de azért a humort sem fogjuk megkerülni!

Ha meghallgatnád Tamás és István beszélgetését az autóipar jövőjéről, regisztrálj a JOBVERSE Állásbörzére, pipáld be, hogy érdekel az Automorrow, és vegyél részt az eseményen szeptember 27-én!